Az első…

…bejegyzés szóljon arról, hogy hogyan is jutottunk idáig.

Szóval, pár évvel ezelőtt egybekötöttük az életünket Férjjel. Ő mindig is városi gyerek volt, míg én vidéken, kertes házban nőttem fel. Visszahúzott a szívem, de máshogy alakult az életem. Férj eleinte hallani se akart arról, hogy a belváros közepétől egy bizonyos kilométeren kívülre kerüljünk. Aztán megszületett a Nagy, aki még mindig kicsi, és kezdte belátni, hogy a gyereknek jobb nagy kertben, jó levegőn.

Eleinte házakat néztünk az agglomerációban. Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy az ingatlanárak iszonyatosan elszaladtak az utóbbi időben. Azt tudtuk, hogy felújítani nem akarunk, ha már kész házat veszünk, így viszonylag újabbakat és jó állapotúakat néztünk.

Szépen lassan a települések köre is elkezdett leszűkülni, míg végül egy maradt. Mérlegeltük a közlekedést, tömegközlekedést, a lakosság összetételét, a településképet… szóval eléggé sok szempont szerint döntöttünk. Igen kedves szkeptikusok és fanyalgók, tudjuk, hogy zsákfalu és egy út van, tudjuk, hogy lehet dugó… higgyétek el, nem öntötte el a szemünket a lila köd. Ezt akarjuk. Azt, hogy jó döntést hoztunk-e, az idő fogja eldönteni. Bízom benne, hogy igen. Ingázni fogunk, sokan csinálják.

Visszatérve a lényeghez. Néztük a házakat és minden alkalommal csalódottabban tértünk haza: ennyiért, ezt?! Ezzel párhuzamosan Férj elkezdett kacérkodni a gondolattal, hogy mi lenne, ha építkeznénk… Először hallani sem akartam róla, olyan sok rosszat meséltek már mások, vagy hallani innen-onnan… majd szépen lassan meggyőzött. Így elkezdtük nézni a telkeket IS, ugyanis nem tettünk le arról, hogy házat veszünk. A kezdeti 50-50% szépen lassan átbillent 80-20%-ba az építkezés javára.

Így hát kerestünk egy építészt, akinek tetszettek a neten fellelhető házai, vele konzultáltunk (meg persze másokkal is, de őt választottuk). Minden építész, így az általunk választott is örült annak, hogy már ilyen kezdeti szakaszban bekapcsolódhat. Javaslom ezt nektek is, hiszen más szemmel nézi a telket, szakmai szemmel. Jó esetben ismeri a környéket, a településen hatályban lévő szabályozásokat, tudja, hogy amit megálmodtunk, az kivitelezhető-e adott helyen, vagy sem.

Több telekhez is kijött és ami nekünk tetszett, azt egy tollvonással dobta a kukába, különböző okok miatt. Amiért csak hálásak lehetünk, mert utólag igencsak bosszankodhatnánk, hogy olyanra költöttünk egy vagyont, ahol maximum egy nyaralót építhetnénk, mert annyit bír el a talajszerkezet.

Aztán egy szép napon, találtunk egy telket, ami jó helyen volt, méretileg is megfelelt, igaz nem volt tökéletes, de eddigre már annyit láttunk, hogy ez tűnt A Teleknek (spoiler: nem az a telek lett). Építész is rábólintott, így felvettük a kapcsolatot a tulajjal, elindult az egyeztetés, sok adminisztrációs simítás várt még ránk. Utólag mondhatjuk, hogy szerencsére, mert időközben érkezett egy ingatlanfigyelős értesítés egy szép decemberi szombat reggelen. Nézzük meg, leírása alapján jónak tűnt. Mivel már leszerveztünk egy háznézést is erre a szombati napra, így két legyet egy csapásra alapon, megnéztük a telket is. A ház, 65 millió volt, ezért a pénzért mutattak nekünk egy házat, ahol az utólagos szigetelés 10 cm vastagon látszott az ablakok vonalában, a hálószoba teljes terjedelmében be volt ázva, az elosztása pedig élhetetlen volt… Ezután kimentünk Férjjel a telekhez és… szívdobbanás. MINDKETTŐNKNÉL…

Azonnal le kell csapni rá, hívtuk az Építészt, vasárnap reggel meg is nézte, rábólintott. Azt azért hangsúlyozta, hogy nem lesz egyszerű, mert lejtős a telek, meg eléggé keskeny is. De a panorámáért cserébe valamit adni kell. Remélem nem bánjuk meg, mert mint azóta kiderült, nagyon sok szabályozásba kell beleférnünk, emiatt nem egyszerű egy jó elosztású, élhető házat tervezni. De erről majd később. Még aznap felhívtuk az ingatlanost, hogy akarjuk a telket, vegye fel a kapcsolatot a tulajjal. Eldőlt! Építkezünk!